Igék

• ​Az ige a mozgás, a cselekvés, a változás szava, kifejez:

  • cselekvést (mozog, olvas)

  • történést (dörög, öregszik)

  • állapotot (örül, fázik)

  • létezést (van, volt, lesz, nincs)

​Mi az ige?

​

• Kérdése: Mit csinál? Mi történik? ​

• ​Alapszófaj, tehát: 

  • Önálló, tartalmas jelentése van

  • Általában a Mit állítunk? kérdésre válaszoló állítmány

  • Mondatrészekkel is bővíthető

• Főnévből, melléknévből, számnévből vagy igéből képezhetünk igét

• Az alapszó:

  • főnév: só – sóz, talp – talpal, kém – kémkedik, hegedű – hegedül, kanyar – kanyarít

  • melléknév: szép – szépül, fiatal – fiatalodik;

  • számnév: sok – sokall, kettő – kettőz, tized – tizedel.​

​Igeképzők

​

• ​Amikor az alapszó is ige: olvas – olvasgat, köt – kötöz, csavar – csavarint, olvas – olvastat, keres – kerestetik, fésül – fésülködik, mos – mosakodik, dob – dobhat.

​Az ige a mondatban mindig valamilyen igealakban jelenik meg. Az igealak jelöli a cselekvés módját, idejét, a cselekvő számát és személyét, valamint utal a tárgyra (MISS)

​Például: írt volna: múlt idő

feltételes mód

E/3. személyű

azt/valamit (tehát jelöli a mondatban megjelenő tárgyat)

​

​A cselekvés idejét az igék a szótővel és egy jellel fejezik ki:

• Jelen idejű igealak:

  • a beszélés idejében megy végbe (ír, olvas)

  • nincs jele: Ø jellel jelöljük

• Múlt idejű igealak:

  • a múltban ment végbe (írt, olvasott)

  • jele: msh után: -t, mgh után: -tt

• Jövő idejű igealak:

  • a jövőben fog végbemenni

  • összetett igealakkal fejezzük ki: igető + -ni képző + fog segédige ragozott alakja (írni fogok, olvasni fog)

A beszélőnek az igében foglalt cselekvéshez, történéshez, létezéshez való viszonyát az igemódok fejezik ki

Három igemódot különböztetünk meg:

• Kijelentő mód:

  • közlünk, kijelentünk valamit (Péter nem olvas, Dóri ír)

  • kijelentő mód jele: Ø

• Feltételes mód:

  • ha a cselekvésnek akadálya, feltétele van (Péter nem olvasna, ha…) vagy óhajtó mondatban: kívánság (Csak írna már Dóri!)

  • feltételes mód jele: -na/-ne, -ná/-né

• ​Felszólító mód:

  • kérünk, tiltunk, biztatunk, felszólítunk valakit (Péter ne olvasson! Dóri írjon!)

  • felszólító mód jele: -j

    • hasonul a szótő utolsó mássalhangzójához, pl. néz + -j = nézz, olvas + -j = olvass

• Néhány igénknek rendhagyó a felszólító módja: hisz – higgy, iszik – igyál

• ​Mit fejez ki az ige? - cselekvést, történést, állapotot létezést

• Az igeképzők főnévből, melléknévből, számnévből, igéből

• Az ige alakja – MISS módszer

• Az ige ideje lehet: múlt, jelen, jövő

• Igemódok: kijelentő, feltételes, felszólító