A reformkor jellemzői

A 19. században a német és a latin nyelvnek óriási hatása volt hazánkban. Ahhoz, hogy a tudományok, a közélet meg tudjon szólalni az anyanyelvünkön, meg kellett újítani.

​

​

​A mozgalom vezéralakja: Kazinczy Ferenc

A nyelvújítás

A magyar nyelv fejlesztését tűzte ki célul a nyelvújítás mozgalma. Új szavakat alkottak (pl. híg + anyag = higany), idegen szavakat fordítottak le (pl. hangverseny), régi kifejezéseket elevenítettek fel (pl. hon). Közel tízezer új szó keletkezett, így nyelvünk alkalmas lett az irodalom és a tudományok művelésére.

​

Fontos mérföldkő volt, hogy 1844-ben a mozgalom hatására magyar lett a hivatalos nyelv. ​

II. Lajos a németet akarta hivatalos nyelvvé tenni, de a magyarság erős tiltakozásának hatására visszavonta a rendeletét.

A reformkorban megnőtt az igény a kultúra iránt. Az irodalomnak is egyre nagyobb közönsége lett. A magyar nyelv ápolására létrejött a Magyar Tudományos Akadémia.

Új folyóiratok, irodalmi társaságok alakultak. Utóbbiak között legjelentősebb volt a Kisfaludy Társaság.

​

Kép: Magyar Tudományos Akadémia

Irodalmi élet a reformkorban

​

​Nagy számban jelentek meg folyóiratok, pl. az Athenaeum, Pesti Hírlap, Életképek vagy a Pesti Divatlap.

​

Irodalmunk fejlődését azonban gátolta a cenzúra. Ha valamit ki akartak nyomtatni, akkor ennél az intézménynél kellett először azt bemutatni. A cenzorok ellenőrizték, hogy szerepel-e benne olyan tartalom, ami sérti a fennálló rendszert. Ha igen, akkor nem jelenhetett meg az írás.​

Az irodalom népszerűsítéséhez és a magyar nyelv kiműveléséhez nagyban hozzájárultak a színházi előadások is. Sokáig vándorszínész-társulatok járták az országot, de később 1837-ban már megnyitotta kapuit a Pesti Magyar Színház is, ami néhány év múlva a Nemzeti Színház nevet kapta meg.

​

​Kép: A Pesti Magyar Színház

​Színházi élet

Az időszak meghatározó korstílusa a romantika volt, mely a 19. században terjedt el Európában. A romantika nemcsak szerelmet jelent! A romantikus költők előtérbe helyezték a szabad képzeletet, a végletes szenvedélyeket, az emberfeletti hősöket, akik nagy és nemes célokért küzdenek. Szenvedélyesség, túlzások, ellentétek, mozgalmasság, zeneiség, festőiség jellemzi az alkotásokat. A romantikus művek helyszínei általában mesés tájak, egzotikus vidékek, vagy éppen a történelem dicső korszakainak színhelyei. A romantikai a nemzeti jellegzetességeket is fontosnak tartotta: népdalokat, népmeséket jegyeznek le a korban, sőt politikai programmá vált a népköltészet felemelése.