Balassi Bálint szerelmes versek

Megjelenik az új érzelem, a lovagi szerelem, kialakultak a viselkedést szabályozó illemkódex elemei. Az egyre gazdagabb lovagi irodalom példaképek állításával segített elterjeszteni az új ideált. A háború és a szerelem kettőse jól megfért egymás mellett. [...] A hűbérúr szolgálatában álló lovag mindig úrnőjébe szerelmes, tehát egy nála magasabb rangú asszonyba; akkor is, ha van felesége. A szeretett nőt elhalmozza hódolata jeleivel. Ekkor alakulnak ki a közhelyi gesztusok: az úrnő előtti térdeplés, az asszony a ló nyergébe segítése, a sárba vetett köpeny. A lovag hölgyének szolgált, de hűbéresként elvárta, hogy végül bőkezű jutalmat kapjon: a hölgy kegyeit. [...] Az új lovagtípus már nem egyszerűen harcos, hanem egy fejedelmi udvar tagja, udvari ember. Mértéktartó, a nőkkel szemben tisztelettudó, türelmes, megértő, a szerelemben diszkrét.

A lovagi irodalom a lovagi epikát és a lovagi költészetet foglalja magába.

A lovagi epika a XI-XIII. században élte virágkorát. Alapvető műfajai a chanson de geste (vitézi ének), a lovageposz és a lovagregény.

A lovagi költészet virágkora a XIV-XV. század. Ezeknek a műveknek a középpontjában a szerelem áll. Ez a szerelem azonban udvari szerelem: a lovag-költő az elérhetetlennek tetsző nőt dicsőíti, védelmet és örök hűséget fogad. Műfajai főleg ballada, szonett, dal.

A lovagi líra először Dél-Franciaországban jelentkezik: ők lesznek a trubadúrok. Német nyelvterületen e műfaj képviselőit minnesängereknek nevezik. Magyarországon nem igazán alakult ki a lovagi kultúra, ezért költészete sem, bár Balassi Bálint munkásságát szokás ide sorolni.