Húsvét előtt

két rész, amelyeknek hangulata eltér -- az első rész: a szenvedély szétfeszíti a formákat, lírai én zaklatott, egész egység összesen egy mondat, többi mellékmondat második rész (utolsó két versszak): könnyed, magyaros dalforma, nyugodtabb hangvétel, utópia

Központi szimbólum: a háború jelképe a malom (pusztít, pokoli, mindent bedarál, "nemzeteket őröl") (=totális pusztítás), algoritmus (=élet fogalma megszűnik benne) -- a költő dallal harcol a Malom ellen --külseje: véres száj, széttépett haj, egyedül van -- célja: megváltást vár, maga nem akar hős lenni, végül az lesz, kimondja amit mástól várt ("ki először el meri mondani,/ kiáltani, bátor, bátor,/ azt a varázsszót/ .../hogy elég!") elítéli a brutalitást, kiegyenlítetlen küzdelem

kettősség jellemzi mindenki tegye, ami a dolga (munka, temetés) aki él, legyen aktív, fontos a megbocsátás, elfogadás, feledés, a múlt lezárása

Húsvét előtt (cím): periódikus megváltás előtti időszak, böjt (március)

szél, vér: többször előkerülő szavak, a háborúra utalnak, a vérengzésre, a vér többször, különféle jelentésben előkerül (szél íze, vérzés, vérengzés)

véres ének: Babits nagy erőfeszítés árán vette rá magát, hogy a verset előadja nyilvánosság előtt

Malom: rendszer, háború metaforája

Műfaj: közösségi óda vagy -- zaklatottsága miatt -- rapszódia

Versformája: szabadvers, változó hosszúságú és szótagszámú sorok, ritmikája ismétlésekből, ritmikus egységek beiktatásából adódik, töredezett, szaggatott versbeszéd

a cím egy névutós szerkezet, a megváltásra várva, a krisztusi áldozatra van szüksége az emberiségnek

A képalkotás és a vers dinamikája az expresszionizmus hatásáról tanúskodik. A felfokozott lélekállapot, a szenvedély nem tűri a szabályosságot. Ennek az eredménye a hosszabb és rövidebb rímtelen sorokból álló zaklatott versforma.

Időhatározói feltételes mellékmondat (+ mellérendelések, elkalandozás), főmondat, ellentét, tárgyi alárendelés, kijelölő jelzői alárendelés