DNS klónozás

A restrikciós enzim az DNS-hasító enzim, amely a DNS-t felismeri és kettévágja.

A restrikciós enzim az DNS-ligáz, amely összekapcsolja a DNS-t.

A restrikciós enzim az DNS-t sokszorosítja.

A restrikciós enzim az DNS-t kódoló géneket keres.

Az tPA gén.

Az antibiotikum-rezisztencia gén.

Az növekedési hormon gén.

Az inzulin gén.

A DNS-ligáz az egymáshoz illeszkedő végekkel rendelkező molekulákat kapcsolja össze.

A DNS-ligáz az DNS-hasító enzim, amely a DNS-t felismeri és kettévágja.

A DNS-ligáz az DNS-t kódoló géneket keres.

A DNS-ligáz az DNS-t sokszorosítja.

A génterápia célja a DNS kettévágása.

A génterápia célja a DNS kódoló gének megtalálása.

A génterápia célja a DNS többszörösítése.

A génterápia célja a beteg sejtjeibe bejuttatni a normálisan működő gént.

Kémiai úton utasítsuk a baktériumokat a fehérje termelésére.

Tenyésszük a plazmidokat tartalmazó baktériumokat.

Juttassuk be a plazmidot baktériumokba.

Vágjuk fel a plazmidot, és „illesszük bele" a gént.

A baktériumok nem tudják befogadni a plazmidot.

A restrikciós enzim nem tudja hasítani az emberi DNS-t.

A restrikciós enzim nem tudja hasítani a bakteriális DNS-t.

A plazmid nem fogja tartalmazni az emberi gént.

A plazmidokat azért alkalmazzák gyakran, mert a szerkezetük nagyon összetett.

A DNS célszekvenciáit a restrikciós enzimek ismerik fel és hasítják el.

A rekombináns DNS a baktériumok ivartalan szaporodása során keletkezik.

A DNS-ligáz már a hasítás előtt felismer néhány célszekvenciát a DNS-ben.

A plazmiddal nem rendelkező baktériumokat a kutatók könnyebben tudják azonosítani.

Csak a plazmiddal rendelkező baktériumok növekednek az antibiotikumos táptalajon.

Megakadályozza, hogy a baktériumok megfertőzzék a klónozás végző kutatót.

Minden kezelt baktériumban kialakul az antibiotikum-rezisztencia.