János vitéz-költői képek

"Elváltak egymástól, mint ágtól a levél"

"Az idő aközben haladott sietve"

„Vesd reám sugarát kökényszemeidnek”

„A láng piros nyelve az ég felé szaladt”

"A torony bámult rá, mint sötét kisértet"

"Utószor látlak én, szivem szép tavasza!"

„Gyere ki, galambom! Gyere ki, gerlicém!”

„Mikor a nap fölkelt és a holdat elküldte”

"A nap akkor már a földet érintette."

„Jancsi lelkem, mi lelt? mért vagy oly halovány,

Mint az elfogyó hold bús őszi éjszakán?”