Hangonyi László

​A dióda olyan – rendszerint két kivezetéses – elektronikai alkatrész, amelyet többségében egyenirányításra, híradástechnikai célra (például rádióvevő készülékekben demodulálásra), illetve egyszerűbb logikai kapuáramkörökben is alkalmaznak. Nagyáramú, nagyfeszültségű változatai is léteznek.

A diódák működése a visszacsapó szelepekéhez hasonlatos, így a visszacsapó szelepek szemléletesen mutatják a velük analóg módon működő diódák áramirányait is. A visszacsapószelepek ábráin az áramlás a sötétkék részek irányából történik. A visszacsapószelep nyitásához az áramlás irányából minimális nyomásnak lennie kell, ami leküzdi az áramlás útjában lévő golyó súlyát és az esetleg lezárórugó ellenállását is. Ez megfelel a diódák nyitóirányú előfeszítésének. Ha az áramlás iránya megfordul, a visszacsapószelep minden külső beavatkozás nélkül elzárja az áramlás útját

A rajzjel háromszögrésze a P-tartományt (anód) szimbolizálja, a függőleges vonalrésze az N-tartományt (katód). A vezeték irányába mutató csúcs a nyitóirányú polarizálás estén érvényes áramirányt adja meg.
A PN-átmenet a működtető feszültség polaritásától függően nyitó vagy záróirányban működtethető. Nyitóirányú a félvezető dióda előfeszítése, ha a P tartomány az N-réteghez képest pozitív feszültséget kap, ellenkező polaritás esetén záróirányú működtetésről beszélünk. Nyitóirányú polarizálással a dióda vezeti az elektromos áramot, mert úgy viselkedik, mint kis értékű ellenállás, míg záróirányú előfeszítés (=polarizálás, működtetés) esetén a dióda ellenállása nagy értékű, így nem vezet.
Mindezekből arra lehet következtetni, hogy a félvezető diódának egyenirányító hatása van. A félvezető dióda szerkezete és a szennyezett rétegek geometriája függvényében további különleges tulajdonságok elérése válik lehetővé. Ezek a tulajdonságok teszik lehetővé nagyon sok diódatípus megvalósítása