Alakzatok

​Alakzat fogalma

Szövegátalakító eljárások, melyek stílushatással bírnak, és logikai eljárásokra vezethetők vissza (hozzáadás, felcserélés, kihagyás).

Ellipszis - a hiány mint stíluseszköz

​Kihagyáson alapuló alakzatok

Az ellipszis (kihagyás) a szavak, mondatrészek hiányán, szándékos elhagyásán alapuló alakzat. Például:
„Nosza Ferkó, felszalad a boglyára,
Azután a falu hegyes tornyára;
Kapaszkodnék, de nem éri,
Feje szédűl: mi nem éri?...
Tizenkettőt ver Adonyban:
Elég is volt ma regélni.”

Ellipszis és kontextus

​Költői kérdés

Az ellipszis fontos jellemzője, hogy a hiány a kontextus alapján kitölthető. Hiánynak minősül a válasz nélküli költői kérdés is. Például:

"Hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot
ittak a fürge barátok a szépszemü karcsu pohárból?” (Radnóti)

Késleltetés

​A késleltetve megkapott információ hiányérzetet okoz az olvasóban

A késleltetés ezért mindig feszültségfokozó hatású. Például:
Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt. (Juhász Gyula)

Kötőszóhiány - Aszindeton

​Kötőszóhiány

Az ellipszis egyik jellegzetes típusa a kötőszóhiány, amikor az egyes mondatrészek vagy tagmondatok közül hiányzik a viszonyukat jelölő kötőszó. Ez felerősíti a párhuzam vagy ellentét hatását.
"Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba... " (József Attila)