A modernség fordulata a 19. századi epikában

​A személyiség szétesése

• A 19. század második felétől az európai prózairodalom jelentős fordulatot vett. 

• Az általános léttapasztalat töredékességélménye és a dekadencia tapasztalata az egységes személyiségkép szétesését hozta. 

​Több látószög egyszerre

Az epikus művekben az addig jellemzően egyetlen, objektív és többnyire omnipotens narrációs nézőpontot több látószög egyszerre való érvényesülése váltotta fel.

A külső (kívülálló) elbeszélő helyébe sokszor belső elbeszélő (az események egy szereplője) lépett, aki a megszólalás lehetőségét egyre inkább és alig észlelhetően adta át a megnyilatkozó hősöknek.

​Szabad függő beszéd

A függő beszéd közlésformáit így a prózai írásművekben sokszor a szabad függő beszéd megszólalási módja egészítette ki. Nézzük meg, mi a különbség!

​Szó szerinti idézet, idézőmondattal

Ha egy szereplő mondatát szó szerint idézzük, (általában idéző formulával) akkor az úgynevezett egyenes beszédet alkalmazzuk:

"Nagyon szenvedek! Soha sem lesz már ennek vége? - mondta sírva a lány."

​Nem szó szerint - idéző formulával

Ha a szereplő közléseit nem szó szerint idézi, és bevezető (vagy záró) szavakkal látja el a narrátor, akkor beszélünk függő beszédről:

"Hozzátette, hogy nagyon szenved, és nem bírja már sokáig"

​Összemosódó hangok

A 19. század végi prózában a narrátor és a beszélő megnyilatkozása nem mindig választható el, gyakran összemosódik, idéző formula nélkül ismerteti a narrátor a szereplő gondolatait, megnyilatkozásait. (A közlés általában egyes szám harmadik személyű.)

"Meddig tart ez a nyomorúság? Hát már sohase lesz vége?”