Színházi élet Párizsban, a francia klasszicizmus korában

1622-ben, amikor Moliére született, még nem volt állandó színtársulat Párizsban. ​A komédiásokat léhűtőknek és kétes erkölcsűeknek tartották. Lenézték őket.

​

A Comédie-Francaise épülete

A francia színház kezdetei​

​

1624-ben Richelieu [riseliő] bíboros Franciaország első minisztere lett. Az ő kezében összpontosult Franciaország ügyeinek irányítása. Tevékenysége során létrehozta a francia Akadémiát, valamint hatékonyan támogatta a színházat.

(Ugyanebben az évben halt meg a farce utolsó nagy mestere​, Tabarin.)

Some text here about the topic of discussion

1629-ben ​a királyi társulat kibérelte Párizs egyetlen színi előadásra alkalmas terét a Hotel Bourgogne-ban [otel burgony] . A királyi társulat ezután beleolvadt a Théatre Francais-be [téátr franszész]

​

Ugyanebben az évben létrejött Richelieu támogatásával egy újabb színház, a Marais [maré] Színház.

​

​Richelieu bíboros

​1641-ben XIII. Lajos rendeletben biztosította a színészek jogait.

A 30-40-es években színésznek és színműírónak lenni megbecsült foglalkozás lett Párizsban. Színházba járni a társasági jómodorhoz tartozott. A színházak a társasági élet központjai lettek, és szerepük volt az emberek esztétikai és erkölcsi nevelésében.

1653-ban Mazarin [mazaren] bíboros a Petit-Bourbon [pöti burbon] épületében helyezte el őket. Ezt osztották meg Molére társulatával. A két kompánia jól megvolt egymás mellett, Molére mesterének tekintette Scaramouche-t.

​

A két francia társulat mellett egy itáliai commedia dell’arte társulat is játszott Párizsban. Ezek csak a puszta szórakoztatást tűzték ki célul. Vezetőjük Tiberio Fiorilli, más néven Scaramouche [szkárámus] volt. Olaszul adták elő a darabokat, mimikával értették meg magukat a többnyire plebejus közönséggel.

Emellett jelen voltak Párizsban utcai szórakoztatók, bűvészek, mutatványosok, de ezek nem jelentettek a színháznak konkurenciát.

​