Radnóti Miklós: Hetedik ecloga

Az ekloga görög eredetű szó, szemelvényt, válogatást jelentett.​ A római irodalomban azonban leszűkítették a fogalmat, és csak a bukolikus, azaz pásztorkölteményekre használták. Ezeknek a költeményeknek a környezete mindig valamilyen idilli, természeti környezet. Eredeti formájában párbeszédes.

​Vergilius ókori római költő. Radnóti 1938-ban fordította le a híres IX. eklogáját, ennek hatására ő maga is elkezdett eklogákat írni. Vergiliusnál az eklogák bukolikus hangulata csak háttér, valójában a kor aktuális problémáit szólaltatja meg bennük. Vergilius 10 bukolikus költeményt írt, azokat pedig kötetbe rendezte, melynek az Eclogae (szemelvények, válogatások) címet adta.

​

​Radnóti is hasonló kötetben gondolkodott. Összesen 7 eklogát írt meg (1-8. ecloga, és a 6. hiányzik), de valószínűleg 9 eklogás ciklust tervezett. A 6. ekloga töredékben maradhatott ránk: elképzelhető, hogy az "Oly korban éltem én a földön" kezdetű, Töredék című vers lett volna ez a hiányzó, 6. darab. Biztosat azonban nem tudunk.

​A Hetedik ecloga a bori munkatáborban keletkezett. Borban rézbánya működött (egy főtábor és több altábor), és a németek a magyaroktól kértek 3000 munkaszolgálatost, majd a következő évben még további 3000-t. Radnóti a második csoporttal érkezett 1944. június 1-én. A feladat rézbányászat, valamint vasútépítés volt.

​Radnótit már érkezését követő napon átszállították Lager Heidenauba, az egyik altáborba. Érkezéskor elvették a rabok bakancsát, és fapapucsot adtak helyette: ezzel is megnehezítve az esetleges szökést. Nemcsak bakancsaikat, hanem pénzüket, könyveiket, értéktárgyaikat is elvették, csak néhány dolgukat hagyták meg. A rabokat barakkokban helyezték el, bolhákkal, poloskákkal, patkányokkal kellett együtt élniük.

​A munka nem volt nagyon megerőltető, azonban az élelmezés nagyon silány volt, emiatt a rabok teljesen elgyengültek. Általában burizslevest kaptak, vagy káposztából, krumpliból készült "gulyást". Radnóti pénz híján ruháját cserélte élelemre. A tábor vezetője szerencsére kedvesebb volt a megszokottnál: engedte, hogy a szerbektől vegyenek a munkatáborosok élelmet.

​A tábor vezetője (ellentétben általában a többi táboréval) megtiltotta, hogy a rabokat feleslegesen zaklassák, verjék - noha így is volt kegyetlenkedésre példa a keretlegények részéről. Sőt, vasárnaponként engedte azt is, hogy kulturális műsorokat szervezzenek maguknak. Lorsi Miklós hegedűművész rendszeresen adott itt elő (a tábor vezetője nem engedte, hogy elkobozzák tőle hegedűjét), Radnóti pedig felolvasta néha verseit, például a Nem tudhatom... címűt is.