Ady Endre szerelmi költészete - a Csinszka versek

A Lédával való sokadik és immár végleges szakítás (1912) után ADy figyelme fokozatosan egy fiatal lány, Boncza Berta felé fordult, akivel 1911 óta levelezett. Első személyes találkozásukra csak 1914-ben került sor, majd Ady erőt vett félelmén, és kérőként látogatott a lány családjának csucsai birtokára.

Az apa nem akarta gyermekét a költőhöz adni, így Ady és Berta végül a beleegyezése nélkül keltek egybe, és kezdetét vette rövid, de viharos házasságuk.

Kedves Ady Endre!

Itt a francia Svájcban, egy leánypensionatban [nevelőintézet] ezen a szomorú délutánon kezembe került a maga arcképe, és erősen elszomorított. Bocsásson meg, de borzasztó elgondolnom, hogy maga, a ma talán egyetlen élő magyar zseni ilyen fiatalon, ilyen betegen, ilyen kiélten néz a világba. Nem tudom, létezik-e, s ha létezik, jó-e Magához a Maga Léda asszonya, de kérve kérem, vigyázzon Magára! Tizenhat éves vagyok, és ezért kérem baráti elnézését, mikor ezt a két, titokban őrzött verspróbálkozásomat küldöm szíves bírálása végett. Bár itten, a franciák között példátlan, hogy Rostand vagy ás híres embere egy asszony írását figyelmen kívül hagyja, számomra igaz ünnep lenne a levele, elkészültem a magyar művészek udvariatlan lustaságára, s nem is számítok válaszára.

Csinszka így emlékszik vissza: "Ez a találkozás 1914. április 13-án este meg is történik - s Ady Endre - váradi lumpolások után kikötött nálunk. Apám Pesten volt, s én Nagyanyám és nagynéném társaságában láttam először Adyt. Csalódás volt, öröm és szomorúság. A csalódás pár percig tartott - a kedvessége, a jósága, a hangja győzött. Öröm volt, mert végre mégis teljesült a vágyam. A szomorúság pedig megmaradt, mert én aki soha kimulatott férfit nem láttam, az egész váradi mulatozás következményeit... Milyen jó, gondoltam, hogy ezt a gyönyörű baráti érzést a halálig meg fogjuk őrizni, s nem rontja el - soha szerelem. Ady beteg s én Adyt úgy fogom szeretni, ahogy egy szentet illik.

Nehéz tisztet vállalt. Ady Endre feleségének lenni keserves, nehéz feladat volt, nem jelentett boldogságot, nem engedett egy perc nyugalmat. Folytonos résen állást jelentett, harcot egy nyűgös, öreg gyermek szertelenségeivel, elzártságot, szüntelen birkózást az alkohollal, anyagi gondokkal. A szállodai szoba, később a Veres Pálné utcai kis lakás sokat volt börtön, vagy inkább kalitka. [...] Csinszka okosan, jókedvvel végezte feladatát Ady mellett.

Csoda volt. Megszállott, gyönyörű emberpéldány, élő, elmúló, közöttünk járó csoda.