Ritkább szóalkotási módok

szóelvonás: vélt vagy valódi morféma elvonása, pl. talán - tán, fotográfia - fotó, laboratórium - labor, vádol - vád, tapsol - taps, de! manapság inkább: nagytakarítás - nagytakarít, gépírás - gépír

szórövidülés: úgy változik meg a szó, hogy csak az eleje vagy a vége marad meg, itt nem egy morfémát veszünk el, mint az első esetben, inkább a hangzás számít. Pl. tökéletes - tök, eszpresszó - presszó, doktor - dr., igazgató - ig. Gyakran a rövidült szóhoz egy képzőt is teszünk, pl. csokoládé -csoki, történelem - töri, pihenés - pihi.

mozaikszó-alkotás: tulajsonnevek, ezen belül leggyakrabban az intézménynevek körében teredt el.

A) A betűszók valamilyen többszavas kapcsolat elemeinek kezdőbetűiből alakulnak.

pl. MDF (Magyar Demokrata Fórum), OSZK (Országos Széchényi Könyvtár), zh, hök, tb 

betűszót köznevekből létrehozhatunk: pl. áfa - általános forgalmi adó, tv - televízió, tb - társadalombiztosítás

B) Szóösszevonás: nemcsak a kezdőbetűkből, hanem betűcsoportokból alakul ki új szó, pl. tulajdonnévből: Pecsa - Petőfi Csarnok, köznévből: gyes - gyermekgondozási segély

C) szóvegyülés: két rokon értelmű szó eleje és vége rántódik össze, pl. csupasz + kopasz = csupasz, zavar + kerget = zargat.

D) szóösszerántás: az egyik szó elejét a másik szó végével kombináljuk. Pl. cső + orr = csőr, csatorna + alagút = csalagút.

E) Szóhasadás: párhuzamos alak- és jelentésmegoszlás, pl. család – cseléd, anyja – anyája, fia – fiúja, daruk – darvak