Szóalkotás

A nyelvhasználat során egyre újabb és újabb szavakra van szükség – akár az életmódbeli változások, akár az új találmányok, eszközök miatt, vagy pusztán csak azért, mert változik a nyelv.

Az új jelenségeknek kétféleképpen adhatunk új nevet. 

A szóteremtés során új, korábban nem létező hangsort hozunk létre, ide tartoznak a hangulatfestő és hangutánzó szavak (pl. bandukol, cincog), indulatszavak (pl. jaj, hűha).

Az új szavak nagy részéhez a már meglévő elemeket használjuk fel, ezt a módszert szóalkotásnak nevezzük.

A szóalkotás két leggyakoribb módja a szóképzés és a szóösszetétel.

A szóképzés során egy alapszóhoz képzőt kapcsolunk, amely megváltoztatja a szó jelentését. 

A képzett szó szófaja szerint két típusú lehet, az igeképzés (pl. biciklizik) és a névszóképzés (pl. biciklizés).

A szóösszetétel során két vagy több szót kapcsolunk össze, ezeket előtagnak és utótagnak nevezzük. 

Az így létrejött új kifejezés az összetett szó, amelynek jelentése eltér az összetevő tagok együttes jelentésétől (pl. rendszám).

 Az összetett szó szófaját mindig az utótag szabja meg (pl. királykék).

Többszörösen összetett szavakat is létrehozhatunk, ezek esetében az előtag vagy az utótag is összetett szó (pl. traktorgumibelső).

A szervetlen szóösszetételek a gyakran egymás mellett álló szavakból keletkeztek (pl. egyszeregy). 

 A szerves szóösszetételek esetében a tagok között nyelvtani viszony van, két típusa az alárendelő és mellérendelő szóösszetétel (pl. napsütötte)

 Az alárendelő szóösszetételben az előtag az utótag bővítménye, ez alapján megkülönböztetünk alanyos (pl. napsütötte), tárgyas (pl. favágó), határozós (pl. félkész) és jelzős (pl. családapa) szóösszetételt.

Az alárendelő szóösszetételek közé soroljuk a jelentéssűrítő szóösszetételeket is. Az ilyen szavak jelentéstartalmát csak hosszabb szerkezettel adhatjuk vissza (pl. sportorvos – ’olyan orvos, aki sportolókat gyógyít’)

Az alárendelő szóösszetételeket megkülönböztetjük aszerint is, hogy tartalmaznak-e mondatrészviszonyt jelölő ragot.

Ha igen, akkor jelölt alárendelő szóösszetételről beszélünk (pl. napraforgó), ha nem, akkor pedig jelöletlenről (pl. citromfacsaró). 

A mellérendelő szóösszetétel tagjai egyenrangúak és azonos szófajúak. 

Egyik típusa a valódi mellérendelés, amelynek jelentése lehet hasonló (pl. süt-főz) vagy ellentétes (pl. éjjel-nappal).

Másik típusa az ismétlésen alapul, lehet szóismétlés (pl. addig-addig) és tőismétlés (pl. várva vár).

Mellérendelő szóösszetételek közé tartoznak még az ikerszók, amelyek jellemzője a hasonló hangzás (pl. limlom, ripsz-ropsz).