József Attila

- apja elhagyja őket

- anyja nevelőszülőkhöz adja Öcsödre

- szegénység, megaláztatások, verések

- anyja betegsége - 1919-ben meghal

Feltörnek a gyerekkori emlékek

Megjelenése: 1934 - Népszava, Medvetánc-kötet (záróvers) - kitüntetett hely

Pszichoanalízis - emlékek felidézése

- Felváltva szól a költőről és anyjáról

- 1., 3. versszak - anya; 2.,4. versszak - költő

- Anya - folyton dolgozik "Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám"

- alakja óriásivá nő a mű végén "Most látom, milyen óriás ő" - felmagasztosul

- költő: nyafogó kisgyerek, aki megpróbálja felhívni magára a figyelmet "ordítottam, toporzékoltam"

- meglett férfi - bánat "nem nyafognék, de most már késő"

- a jelen és a múlt váltakozása

- a jelenben kezdődik és végződik, közötte a múlt, anya-gyerek kapcsolat

Dal, elégikus hangvétel

- Metaforák - "keringtek, szálltak a magosba"; "szürke haja lebben az égben, kékítőt old az ég vizében"

- asszonáncok (mamára-meg-megállva) és tiszta rímek (másra-padlásra)

- kegyetlen monológ

- szemrehányások

- vádak, sértések

- magára hagyatottság

- "Sok kedves nőből próbállak összeállítani téged" - ödipális gondolatok

- emlékképek - pl. szabadszállási vonatút - hiábavalóság

- anyja halála - a hűtlen szerető vétke

- függés

- étel-falás-anyakép

- regresszió a kisgyerekkorba