Társalgási/magánéleti stílus

A társalgási stílus a mindennapokban, a személyes (informális) kommunikációban használt szövegek stílusa

sokféleség jellemzi

A magánéleti szövegtípusba számtalan szóbeli (beszélgetés, pletyka, viccmesélés, történetmesélés stb.) és írásbeli (magánlevél és e-mail, chat, SMS, napló, blog stb.) szöveg tartozik

Általában spontán szövegek

fontos szerep jut az érzelemkifejezésnek és az identitásjelzésnek

szókincsére, szóhasználatára a változatosság jellemző

 más stílusrétegekből származó szavakat is gyakran találunk a magánéleti szövegekben

fontos szerep jut az efféle szövegekben a szlengnek

gyakori elemei a töltelékszók (izé, szóval, érted, hát stb., nagyobb szerep jut az érzelemkifejező indulatszóknak, módosítószóknak

A mondattípusok közül gyakoriak a megszólításokat, indulatszókat, mondatértékű módosítószókat tartalmazó tagolatlan mondatok (Öregem! Na! Naná!).

 jellemző a képszerűség, az egyéni, játékos szóalkotások, fontosak a nem nyelvi jelek

Jellemzőek rá a hiányos, lazán szerkesztett, félbeszakított és újrakezdett, közbevetéseket tartalmazó mondatok. Nemcsak a mondatokra, a szövegekre is jellemző a szerkesztetlenség; gyakoriak a témaváltások, kitérők.

A társalgási stílus egyik legfontosabb eleme a szleng.

nemcsak a jellegzetes stílusú szavak és kifejezések összessége, hanem sajátos nyelvhasználati-stilisztikai forma, beszédmód, viselkedés

a szlenget korábban elítélték, féltették térhódításától a sztenderd nyelvváltozatot

mára ez megváltozott: a nyelvváltozatok egytől egyig színesítik, gazdagítják a nyelvet, egyik sem magasabb rendű, értékesebb a másiknál

a szleng csak közösségben jöhet létre,

fontos funkciója van: a közösséghez, csoporthoz tartozást fejezi ki, megkülönbözteti a csoporthoz tartozókat a kívülállóktól. Alapvető szerepe van tehát az identitásjelzésben; emellett fontos eleme a kapcsolattartó funkció is (a csoporttagok közötti kapcsolatok erősítése az azonos beszédmód által)