Irodalmi fogalmak l-től ő-ig

'művészet a művészetért' (fr.); a művészetek társadalmi meghatározottságát és szerepét tagadó felfogás, esztétikai alapelv.

vízió, érzékcsalódáson alapuló kitaláció

a romantika korában megjelenő lírai eljárás, amely álomszerű víziót, látomást jelenít meg; jellemzője a felfokozott képszerűség; pl. Vörösmarty Mihály: Előszó

zenekísérettel előadott vallásos tárgyú dicsőítő költemény

'olvasásra szánt' (lat.); vallásos tárgyú írás, rendszerint szentek életéről szóló történet, középkori műfaj; erényes magatartásra vezérlő kalauz, célja a példák követésére, azok utánzására való biztatás

az irodalmi ábrázolás egyik alapeszköze; a szerző a jellemző tulajdonságok összefoglalásával mutatja be a szereplőt, helyszínt vagy a szituációt; közelítő, távolító és körkörös haladási irány egyaránt lehetséges

vers, amelynek legfőbb alkotóeleme a leírás; jellemző típusa a→ tájleírás (pl. Petőfi Sándor: A puszta, télen)

a szórakoztató irodalom körébe tartozó cselekményes, fordulatos, feltűnően leegyszerűsített világképű, csekély befogadói erőfeszítést igénylő regény vagy kisregény, népszerűsége igénytelensége ellenére jelentős lehet

a drámai műnem egyik alműfaja, amelynek középpontjában a szereplők lélektani történései, jellemfejlődése vagy személyiségének belső változásai kapnak főszerepet; legjelentősebb képviselői: Racine, Ibsen, Csehov, T. Williams, Sartre, Camus, Németh László

a regény egyik alműfaja, amelyben a szerző a cselekmény helyett a szereplők belső lelki tartalmainak ábrázolására, tetteik lélektani mozgatóira koncentrál; korai példája Goethe Az ifjú Werther szenvedései c. regénye; virágkorát a XIX. század második felében (Dosztojevszkij) és a XX. században (J. Joyce, Th. Mann, V. Woolf, Kosztolányi Dezső) élte; a freudizmus hatása erőteljesen áthatotta a szépirodalmat (pl. Csáth Géza)